Híreink

Ugyanúgy, ilyenkor szoktam átgondolni az eltelt időszakot, gondolkozni, hangosan merengeni párommal és barátaimmal egy fröccs mellett a jövőn, a lehetséges forgatókönyveken. Mielőtt azonban az olvasó elé tárnám a közel- és régmúltunk eseményei kapcsán megfogalmazott gondolataimat, tekintsünk egy kicsit Vác felé és a helyi börtön ablakára.
 

Igen, Budaházy Györgyre gondolok, akinek további rabsága szimbolizálja az újonnan felállt hatalom igazi arcát. Bevallom férfiasan, a Fidesz-kormány első napjaiban naivan azt gondoltam, hogy Orbánék nem fogják tovább folytatni ezt a szemmel láthatóan politikai megrendelésre elindított „nyomozást”, a politikai foglyokat előbb házi őrizetbe helyezik, majd szép csendben ejtik az ellenük felhozott vádakat. Nem tudom, mire alapoztam ezt a – bár hozzáteszem, kaptam ebbe az irányba mutató infókat a fideszes padsorokból – bizalmat, de bele kell törődnöm: a magyar ugaron semmi sem változik. Szaszkát, akit egyik nap még házi őrizetbe helyeztek, hat napra rá már vitték is vissza. Hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amely most a demokráciát kívánja helyreállítani hazánkban miért nem módosít az előzetes letartóztatás feltételein, amelyek a gyilkosságért elítélt fogvatartottakénál is nehezebb körülményeket szentelnek a jog szerint amúgy még ártatlan politikai foglyoknak, nos, ez olyan rejtély marad, amit elkönyvelhetünk sajátos demokráciánk, a hungarokrácia soha nem értelmezhető jelenségének.
 

Így hát, mutatva azt, hogy itt semmi sem változott a 2/3-os forradalom óta, továbbra is azt kiáltjuk: „Szabadságot Budaházynak és a politikai foglyoknak!"
 

Amúgy azt sem értem, hogy a Fidesz, önnön hatalmi logikájának a foglyaként, miért nem használta fel népszerűségemelő tényezőként Budaházy ügyét? Egyezzünk meg, igazán meg tudta volna osztani a radikális tábort, ha Budaházy és társai úgy kerülnek szabadlábra (vagy akár házi őrizetbe is), hogy ezt az eseményt a suttogó propaganda Viktorhoz köti. Ha én Orbán Viktor lennék, akkor biztos így jártam volna el. De nem vagyok az, és Budaházy ügyét leszámítva, ez kifejezetten szerencsés állapotnak tűnik számomra.
 

***
 

Ha már politikai foglyok: mi a helyzet a cigánygyilkosságok kapcsán letartóztatott srácokkal? Igazság szerint már nem is az az érdekes, hogy ők tették-e vagy sem – különösen annak a fényében, hogy állítólag beismerő vallomást is tettek páran közülük – , hanem az, hogy a nagy elszámoltatás során ennek az ügynek a legfurcsább részéről még mindig kussol a fősodratú sajtó. Pedig, mint az a portálunk által elsőként közzétett anyagból is kiderült, a titkosszolgálatok igencsak sárosak az események ilyetén elfajulásában, de valahogy ez nem ér annyit, hogy megvizslassuk: fűződött-e az előző kormánynak érdeke ahhoz, hogy a titkosszolgákat saját céljaira felhasználva, a magyarok és a cigányok közötti fegyveres konfliktus felszításával próbálja meg saját hatalmát megóvni? Hogy ilyent egy bolsevik gyökerű államvezetés nem csinál? Ugyan már, hisz 1990 marosvásárhelyi eseményei óta mi magyarok kéne tudjuk a legjobban, egy kis konfliktus a nemzetiségek vagy éppen a különböző társadalmi rétegek között mindig jól jön a moszkovita államcsőcseléknek. Természetesen nem arra célzok, sőt, ezt kifejezetten tagadom, hogy a debreceni fiúk az NBH alkalmazásában állnak. Pont elég CIA-s hülye amerikai filmet néztem meg ahhoz, hogy annyit legalább tudjak: lehet manipulálni is az embert, illetve, és jelen ügy egyik legérdekesebb kérdése, egy közép szintű parancsnok utasítása alapján fel lehet hagyni valaki megfigyelésével. És erre nem tudjuk a választ a mai napig: hogy fordulhatott elő az, hogy az egyik cigánygyilkost korábban éveken át megfigyelte a titkosszolgálat, mint szélsőjobboldali elemet, majd nemsokkal azelőtt, hogy orkvadászatra induljon felhagynak a monitorizálásával, mondván, hogy már „kifele jön a szélsőjobboldali világból”. Majd ezt az embert később sem az FBI, sem az összes magyar hatóság nem találja meg, állami hisztivé alakul az ügy. Ugyan már, akinek ez nem bűzlik, annak Kolompár készítse el a parfümjét.
 

Röviden, az állami szervek bűzlenek rendesen az ügy miatt, épp csak a „szabad, objektív és demokratikus” honi sajtót nem érdekli mindez.
 

***
 

Sintér Sanya bemutatkozott: míg főnöke Tusványoson próbált ásványvízből (helyi elnevezésén borvíz) pulóvert kötni magának, addig villámgyorsan rárontott az országos sportnapra készülő gárdistákra a viktoriánus rendőrség. Névtelen bejelentésre indultak el, miszerint bomba van a helyszínen, és láss csodát, találtak is két kézigránátot. Hogy mik vannak manapság? Persze azt már nem hangsúlyozza ki az ügyet az elején még szenzációként tálaló média, hogy ezek a kerítés mellett voltak. Persze nem is hangsúlyozhatja, mert félő, hogy a demokrácia nevében ismét betiltott ruházattá vált Gárda-öltözet miatt őket is eléri Viktor haragja, lassan már az is bűn lesz, ha valamely filmben fehér ingben és fekete mellényben játszanak a szereplők. (Még most töltsétek le Zorrót, mielőtt késő lesz!) A tanulság ez esetben is ugyanaz: minden marad a régiben, továbbra is meg kell küzdenünk igazunkért, azért, hogy segíthessünk az árvízkárosultaknak, és persze mindezért még mi kérünk elnézést. Apropó, hogy van az, hogy a „humánus” magyarországi médiavilágból egyedül csak a „szélsőségesen náci” Kuruc.infón volt rá lehetőség, hogy a segítségre szorulók és a segíteni vágyók egymásra találhassanak?
 

***
 

Ha már Tusványos: erről Friessner József, hű erdélyi levelezőtársam már megírta, amit meg kellett, én annyit tennék hozzá: Tőkés Lászlót miért nem oszlatták fel nagy hirtelen a Sintér-pribékek, vagy ha ők nem voltak a helyszínen, akkor Orbán miért nem kevert le neki egy pofont? Elvégre egy betiltott szervezet egyenruhájára teljes mértékben hasonlító öltözetben volt jelen, azaz fehér ingben és fekete mellényben. Nézzék csak: